Lolamackó : Bambi

Patrick Wyman a kocsija kulcsai után kutatott a zsebében, mikor kilépett a liftből az alagsori

teremgarázsban. Már a kocsija előtt állt, de a kulcsa még mindig nem akadt a kezébe, ezért elkezdte

egyenként kiszedni a dolgokat, és ez végre eredményre vezetett. Igaz, a zsebkendőjével kirántotta a

kulcsot, ami a földre esett, de abban a pillanatban, mielőtt lehajolt lövés dörrent és golyó süvített el a

feje fölött. Rögtön hasra vetette magát, és elkezdett kúszni, az ellenkező irányba. Aztán kinyílt a lift

ajtaja, és egy beszélgető társaság lépett ki onnan, és ekkor egy autó, csikorgó gumikkal kilőtt, és

hatalmas sebességgel hajtott ki az utcára. Patrick, megnyugodva állt föl, és leporolta eddig

kifogástalan öltönyét. A társaságból egy férfi kivált és odasietett hozzá.

- Mi történt Patrick? – kérdezte.

- Semmi, Dave, csak elejtettem a kulcsaimat. – a férfi hitetlenkedve nézte.

- Na és ez a kocsi, ami most elhajtott? –

- Biztosan siettek valahová, nem láttam, hogy ki ült benne. – mondta, mint akit egyáltalán nem

érdekel.

- Patrick, tudod, hogy veszélyben vagy, miért nem veszed komolyan a dolgot? Ha veled, most

történne valami, az szörnyű lenne. – mondta aggódva.

- Majd vigyázni fogok. – mosolyodott el Patrick, és beült a kocsijába. Hazafelé az elmúlt hetek

eseményeire gondolt. Még egy hónapja sincs, hogy a nagybátyja meghalt, és mivel ő volt az

egyedüli örököse, minden vagyonát és vállalatát, ő örökölte. Charles Wyman nyolc éves

korától volt a gyámja és egyetlen rokona. A szülei halála után, ő azt hitte, hogy a nagybácsi,

majd magához veszi, de nem így történt, mert bentlakásos iskolába került, mivel Charles

bácsinak nem volt felesége, úgy gondolta, így biztosabb, hogy jó nevelést fog kapni. A

legelőkelőbb iskolákat járta végig. Sajnos gyakori csínytevései miatt, gyakran kellett iskolát

váltani. Egyetemista korára, ez a vagányság lehiggadt és az egyetemet már nagyon jó

eredménnyel végezte. A rossz híre csak a nőkkel kapcsolatban maradt meg. A hatalmas

családi vagyon miatt nem kellett azon gondolkodnia, hogy mit csináljon egyetem után.

Izgalmas életet élt, partikra járt, sokat utazott, ivott, szórakozott. Rengeteg emberrel vette

magát körül, de ezek mind felszínes kapcsolatok voltak. Alapított egy céget is, ami

nyereséges volt. Amíg a nagybátyja élt, a nagy Wyman féle export-import cég ügyeibe nem

avatkozott bele, azt a céget Charles bácsi vezette. A bácsi hirtelen halt meg, és most muszáj

volt érdeklődni a nagy cég iránt is. Az igazgató, néhányszor próbálta őt meggyőzni, hogy ő itt

teljesen felesleges, de minél jobban akarták őt lebeszélni, annál jobban izgatta őt a dolog.

Aztán, a vizsgálódásai közben egyre több gyanús dologra lett figyelmes. Aztán mikor

megkapta az első figyelmeztető levelet, már tudta, hogy darázsfészekbe nyúlt, és ezzel

egyedül már nem bír el. Az egyik volt évfolyamtársa szerencsére nagy karriert futott be, és

most a kormánynál dolgozik, magas funkcióban. Patrick hozzá ment el, és mondta el, amit

eddig kiderített. A cégük egyik részlegénél mindig falakba ütközött, mikor információkat

próbált megszerezni. Ez a részleg az arab piaccal foglalkozott, és az mindig látható volt, hogy

mi jött be az országba, de a kimenő áru útja, nagyon homályos volt. Mikor ott kutakodott,

akkor jött az első figyelmeztető levél. Joe Thomson aztán működésbe lépett, és lefoglaltatott

néhány szállítmányt, és akkor derült ki, hogy tiltott fegyverek mennek, tiltott országokba, de

ekkor már Patrickot, állandóan követte valaki, és most már rá is lőttek. Dave Brotherton a

titkára, aki mindenről tudott, arra biztatta, hogy fogadjon testőröket, vagy kérjen védelmet a

rendőrségtől, mert szerinte, ha nagyon belepiszkál ebbe az üzletbe, akkor őt megölik és a

céget gyanús körök földarabolva megkaparintják. Patrick a visszapillantó tükörben meglátta a

szürke Land Rovert, ami már napok óta a nyomában van, és tudta, érezte, hogy ezek nem

fogják annyiban hagyni a ma esti kudarcot. Indexelt és megállt az út szélén. A járdán

prostituáltak és a kuncsaftjaik járkáltak. Gyorsan elvegyült a tömegben, és amikor már úgy

gondolta nem követik, befordult egy bordély kapuján. Az emeleten kellett Joe Thomsonnal

találkoznia. Benyitott a megbeszélt ajtón, és csodálkozva látta, hogy a barátja nincs egyedül.

Egy magas ősz hajú férfi állt az ablaknál.

- Ki ez a férfi? – kérdezte rögtön bizalmatlanul.

- Nyugodtan beszélhetünk előtte. Ő a biztonsági szolgálatunk vezetője. Steve Ryder. – próbálta

bemutatni őket egymásnak.

- Le akartak lőni a garázsban, mikor ide indultam. –

- És követték is a kapuig. – mondta az idegen, és felé fordult. – Éppen azért jöttem, hogy

védelmet ajánljak föl önnek Mr. Wyman.

- Azt hiszi, ha meg akarnak szabadulni tőlem, azt az a néhány gorilla meg tudja akadályozni,

akiket mellém állít? Hagyjuk ezt! Joe, megtudtatok valamit? – kérdezte a barátját.

- Sokat tudtunk meg, és éppen ezért is hoztam magammal Mr. Rydert. Úgy néz ki, hogy a dolog

véresen komoly. A szálak a maffiához vezetnek, de mindenhová beépültek, még kormány

körökben is vannak embereik. Ez egy nagyon jól megszervezett üzlet, és úgy néz ki, hogy már

évek óta működik. Nagyon sok pénz van egy ilyen üzletben, és sokan korumpálódtak, akik

most nem fogják hagyni, hogy egy ifjú titán, becsületességből, elvegye a könnyű és hatalmas

pénz bevételeiket. – Patrick nevetett.

- Az ifjú titán én lennék? Köszönöm. Harmincöt évesen lettem ifjú titán és maffiózók vadásznak

rám. –aztán komolyan folytatta. – De hát ez lehetetlen, nem lőhetnek le csak úgy

büntetlenül. – Steve Ryder eljött az ablaktól és cigarettát kínált körbe, amit mind a ketten

elutasítottak, de ő rágyújtott.

- Igenis, bármikor lepuffanthatják, aztán nem lesz büntetlenül, mert a rendőrség, talán

letartóztat egy kisstílű bérgyilkost, és az ügy le is van zárva. De a cégének vége, mert a maffia

kezébe kerül, de az már magát nem érdekelheti, mert halott lesz. – ekkor fölemelte az ujját

és úgy mondta. – De ha most maga eltűnik a szemük elől, addig, amíg nekünk sikerül az ügyet

felgöngyölíteni, akkor már tehetetlenek lesznek. minden energiájukat arra fogják fordítani,

hogy magát megtalálják, és mi arra fogunk figyelni, hogy a nagy kapkodásban hol követnek el

hibát. Nagyon fontos, hogy az üzletben résztvevő politikusokat, és a maffiózókat egyaránt

leleplezzük, és ebben maga segíthet nekünk, úgy, hogy most eltűnik a színről és nem hagyja

magát lelövetni. – Patrick gondolkodott egy ideig, aztán halkan mondta.

- Rendben. De azt meg tudná mondani, hogy hová bújjak el? –

- Igen. – Ryder fölsóhajtott a megkönnyebbüléstől. – az egyik legjobb emberemet adom maga

mellé, aki majd vigyáz magára, és épségben visszahozza, ha vége a hajszának. Arról, hogy

hová mennek, még én sem fogok tudni. Bizonyos időközönként egy számon bejelentkeznek,

és mi ott hagyunk majd üzenetet. –

- Mikor kell indulnom, hol találom meg az emberét? Hol van az a szupertestőr, aki majd

megvéd? – a hangja gúnyos volt, még mindig nem vette eléggé komolyan a veszélyt.

- Volt ma valami programja? – kérdezte a férfi.

- Igen, egy születésnapi partira kell mennem. A hölgy már tíz éve ünnepli a harmincadik

születésnapját. De erről már majdnem lemaradtam, mert még át is kellene öltöznöm. –

- Menjen oda. Egyszer el fogják nézni, ha nem teljesen a dresz kódnak megfelelően öltözött.

Adja meg a címet. Az emberem meg fogja ott keresni. De ne menjen ki a tömegből, és addig

ne jöjjön el onnan, amíg az emberem nem jelentkezik. Aztán mindenben, érti? Mindenben

engedelmeskednie kell neki. Most tanulja meg a biztonsági telefonszámot, de remélem ezt

magának nem kell használnia, mert csak akkor kell, ha Martinnal történik valami. Különben ő

jelentkezik be. – Patrick, Joehoz fordult.

- Aztán siessetek gyorsan felgöngyölíteni ezt az ügyet, mert nem akarok sokáig egy marcona

testőr társaságában bujkálni. –

- Mindent megteszünk, hogy minél előbb végezzünk ezzel a kínos üggyel. – mondta a férfi és

megszorította Patrick kezét. Mielőtt elment, megadta a címet, ahová megy. A partin már

rengetegen voltak, és tényleg senkinek sem tűnt föl, hogy ő csak egy egyszerű öltönyben van.

Máskor szeretett a középpontban lenni, de most félrehúzódott, egy pohár borral és az

embereket figyelte. Már a negyedik pohárnál tartott, mikor egy apró, és nagyon fiatal lány ült

le mellé szorosan és a füléhez hajolt.

- Gyere velem, mintha csak fölcsíptél volna. Ryder küldött. – Patrick meglepődve nézte a lányt,

aki nem igazán volt az ő esete, alacsony, filigrán lányka volt. Ő a dús keblű, magas lányokat

részesítette előnyben. A lány hozzásimult, ő átölelte a vállát és a kijárat felé mentek. A férfi

arra gondolt, hogy a lány majd elviszi a testőrhöz. – Az én kocsimmal megyünk. – mondta a

lány szigorúan, még mindig a férfi fülébe súgva. Amikor már kinn voltak, a lány egy várakozó

taxihoz vezette, ők beültek a hátsó ülésre. A taxi normál sebességgel indult, és a férfi mikor

kinézett rögtön látta, hogy a szürke kocsi követi őket. Elhúzta a száját és megvolt a

véleménye Ryder emberéről.

- Hol van Martin? – kérdezte a lányt.

- Csitt. - suttogta a lány és odahajolt hozzá, mintha csókolózni akarna. Patrick visszahőkölt, de

aztán úgy gondolta, hogy ez is a játék része, és odahajolt, rátette a száját a lányéra, de az

eltartotta magától, egy leheletnyi rést hagyva a szájuk között és halkan beszélt.

- A következő sarok után, a taxi megáll egy pillanatra, és mi kiugrunk, de nem

egyenesedhetünk föl, kúszva megyünk a kocsik közé, ahol egy fekete bogárhátúba osonunk

be, de amíg nem szólok, nem egyenesedhetünk föl. Érti? Addig nem mozdulhatunk, amíg a

szürke Land Rover el nem hajt a taxi után. –

- Igen, értem. – mondta és elmosolyodott, James Bond jutott az eszébe, hogy a 007-es ügynök

hogyan is oldaná meg a helyzetet. Nő biztos lenne benne, csók is. A lány hirtelen lehúzta őt

az ülésre és érezte, hogy a taxi gyorsít, megelőz valakit, aztán a szűk mellékutcában, hirtelen

megállt. A lány kipattant kúszva, és húzta a férfit is, és rögtön két kocsi közé bújtak, és

tényleg ott volt a fekete bogárhátú. A lány lenyomta a fejét és nyitotta a kocsit, majd az ülés

elé kuporodva szorongtak. Ekkor eszébe jutott a férfinak megint a 007-es, ő biztos nem egy

ilyen szűk helyen szorongana. A lány hangosan számolt harmincig, aztán lassan kidugta a

fejét.

- Jól van, fölülhet Mr. Wyman. – mondta a lány és átmászott a vezető ülésre, aztán rögtön

indított és besorolt a forgalomba. Patrick már nagyon vágyott arra, hogy átöltözhessen, mert

a mai napon már kétszer kellett a földön kúsznia, ebben a ruhában. A lány egy útszéli motel,

koszos kis szobájába vezette, ahol szembe fordult vele és azt mondta.

- Martin vagyok. Én fogok vigyázni magára Mr. Wyman. – Patrick elképedve nézett rá.

- Micsoda? Ez egy rossz vicc? – kiáltotta és rögtön vette elő a telefonját. – Fölhívom Rydert és

megkérdezem, hogy mi akar ez lenni. –

- Addig én átöltözöm. – mondta a lány és bement a fürdőszobába, egy kézitáskával. Az első

csengés után beleszólt a telefonba a férfi.

- Ryder. – Patrick kikelve magából ordítozott.

- Mr. Ryder, maga tréfál velem? Azt mondta, hogy a legjobb emberét küldi, és helyette ezt a

rosszul fejlett tinédzsert küldte, hogy megvédje az életemet? – a vonal túlsó végén nagy

sóhaj hallatszott.

- Gondoltam, hogy előítéletei lesznek, ezért nem is szóltam előre. Mr. Wyman, ez a rosszul

fejlett tinédzser tényleg a legjobb emberem, kérem, bízza rá magát nyugodtan. Arra azért

figyelmeztetem, hogy két dolgot ne tegyen, ne beszéljen előtte szexről, és ne akarja

megtudni a teljes nevét. Bízzon benne. Én a saját életemet, és a szeretteim életét is

rábíznám. – Patrick idegesen lecsapta a telefont, és Joe Thomsont hívta. Ő is azonnal fölvette.

- Joe, te bízol ebben a Ryderben? –

- Igen. Teljes mértékben. Miért? Baj van? Hol vagy? – faggatta.

- A Yorkshire motelban vagyunk, ez egy lepukkant hely. Egy nőt küldött értem. Joe, biztos vagy

benne, hogy ennek a Rydernek, nem az az érdeke, hogy engem elkapjanak? – kérdezte.

- Biztos vagyok benne. Ő teljes mértékben tiszta. De miféle nővel vagy? – Patrick nem

válaszolt, hanem megint lecsapta a telefont. Nézte a még mindig zárt fürdőszoba ajtót, és

már higgadtabban, újra tárcsázott.

- Tim? Itt Patrick Wyman, kérem, pakoljon össze egy táskát, pár napra elutazom. Hozza a

Yorkshire motelba, a hatos szobába. Ne lepődjön meg, a színvonalon. – Ekkor a háta mögül

egy kéz nyúlt oda a telefonért, azt kikapcsolta, majd a SIM kártyát is kivette belőle és

kettétörte.

- Remélem, nem akarja szétkürtölni a városban, hogy hol van? – Patrick végigmérte. A lányon

egy szűk, testhezálló farmer, egy nagy, bő fekete pulóver és egy rocker bokacsizma volt.

Hosszú haja kócosan hullott a vállára. – Bele kell nyugodnia, hogy egy rosszul fejlett tinédzser

fog magára vigyázni. El kell hinnie, hogy én sem voltam boldog, mikor megtudtam, hogy egy

üresfejű, unatkozó, nagyképű milliomos csemetét kell pátyolgatnom. –Patrick gúnyosan

mosolygott.

- Visszavonom, a rosszul fejlett tinédzsert, maga inkább koszos hippinek látszik, pillanatnyilag.

– a lány élesen válaszolt.

- Igen? Ennek örülök, mert ez volt a célom, és magának is így kellene kinéznie, hogy ne

figyeljenek föl ránk. Hoztam ruhákat magának is, menjen be és öltözzön át. – nyújtotta a

táskát feléje.

- Nem. – mondta határozottan a férfi – Nem vagyok hajlandó a maga gönceit viselni. Az

inasom, nemsokára itt lesz a ruháimmal. – A lány elképedve nézett rá.

- Maga barom! Csak nem azt akarja mondani, hogy hazatelefonált az inasának, és megadta ezt

a címet? – a férfi ezen aztán kiakadt.

- Mit képzel, maga kis hülye, hogy beszél velem? – a lány az ablakhoz futott, aztán már csak

annyi ideje volt, hogy a férfira vetette magát, lelökte a földre és ráhasalt. Ekkor már

elszabadult a pokol. A szobát, géppisztoly sorozatok szelték ketté. Az ágy, a telefon, a kancsó

a pohárral, minden a szobában apró darabokra tört szét. A szilánkok hullottak a fejükre. A

lány próbálta védeni a férfit, és magát is. Patrick, megdermedve feküdt a földön. A lány, aki

még mindig rajta feküdt, a füléhez hajolt.

- Kússzunk a fürdőszoba felé. – adta ki az utasítást. A férfi elindult, és érezte, hogy a lány

szorosan mögötte megy. A szoba már darabokban volt, de a sorozatok, még egyre csak

jöttek. A lány mikor már védett helyen voltak a fürdőben, kinyitotta a pici ablakot és nekiállt

kimászni rajta. Mikor már kint volt, visszanézett és a férfit is hívta. – Jöjjön már, mire vár. –

Patrick már nehezebben tudott kimászni, mert az ő méretei nagyobbak voltak, de végül

sikerült neki. A lány lehajolva futott a bokrok közé, és a férfit is húzta maga mögött. A földön

ültek egymás mellett egy bokorban, ami a férfinak nagyon kiesett a komfort zónájából, de

örült, hogy él. A lány a füléhez hajolt.

- Tud maga motorkerékpárt vezetni? – kérdezte.

- Még nem próbáltam. – mondta meg őszintén. A lány már húzta is maga után. A járdán egy

motorkerékpár parkolt, amiben még a kulcsok is benne voltak. Egy futárcég logója volt a

hátsó csomagtartón. A lány fölült és intett neki, hogy üljön mögé, aztán beindította. Lassan

gördült ki a forgalomba. A távolból már hallották a rendőrségi szirénákat. A férfi nem értette,

miért nem maradnak, de a lány volt a főnök, ő mentette meg az életét.

- Fogjon erősen. – szólt hátra a lány. Ő megfogta a lány pulóverét, de akkor az olyan

sebességbe kapcsolt, hogy a férfi majdnem leesett, és rögtön erősen átölelte a vékony

lánytestet. Dél felé haladtak, a folyó felé. Mikor egy kihalt utca végén meglátta a Potomacot,

a lány lassított. A folyóparton megállt és leszállította a férfit, majd arrébb küldte, és a motort

a vízbe lökte, ami nagy robajjal merült el. Aztán a lány, mintha semmi sem történt volna,

elindult visszafelé. Patrick állt a parton és még mindig a vizet nézte, ahogy örvénylik, a

süllyedő motor fölött. A lány visszanézett, és látta, hogy a férfi nem követi, ezért odament

hozzá, és ingerülten szólt rá.

- Mi a csudára vár? Jöjjön már, vagy itt akarja bevárni őket. Esetleg szeretne megint telefonálni

nekik? Vagy egy imát mormol a vízbefúlt motorért? – megfogta a karját és taszított egyet

rajta, de ekkor a férfi elkapta a kezét és szorosan fogta.

- Vissza szeretném vonni a koszos hippit is. Maga megmentette az életemet. – a lány dühösen

válaszolt.

- Még nem biztos, hogy sikerült, mert ha itt várjuk be őket, akkor hiába von vissza bármit is. –

kihúzta a kezét a férfiéból és elindult. Patrick most már szó nélkül követte.

- Most mit fogunk csinálni? – kérdezte.

- Szerzünk egy kocsit, és némi pénzt is. – mondta a lány és odalépett egy utcai telefonfülkéhez,

valamit elővett a zsebéből és matatott a készüléken, aztán megindult az áradat, a készülékből

ömleni kezdett az aprópénz. A lány tele pakolta a zsebeit és a férfira is rászólt. – Rakja tele a

zsebeit, végül fölhajtotta a pulóvere alját, és abba szedte a pénzt. – Azt hiszem ennyi elég lesz

egyelőre. – mondta és elindult a túloldali parkoló felé. Szerencsére a környék kihalt volt, egy

lélek sem járt az utcán. A lány megállította a férfit a parkoló bejáratánál, ő bement és még

odasúgta. – Itt várjon. – A férfi belegondolt abba, hogy az utóbbi egy órában hány

törvénytelenséget követtek el, motort loptak, aztán azt vízbe lökték, majd kifosztottak egy

telefonfülkét, most meg kocsit lopnak. A lányt, aggódva figyelte, aki minden autó ajtaját

megpróbálta kinyitni. A férfi biztos volt benne, hogy mindenki bezárja a kocsiját, de aztán azt

látta, hogy a lány kinyit egy autót és már ült is be a vezető ülésre és lehajolt a kormány alá.

Eltelt pár perc, mire meghallotta a motor hangját, és a lány már oda is hajtott mellé és

mosolyogva intett neki, hogy szálljon be. Észak felé hagyták el a várost, és már fél órája, hogy

a kihalt országúton vezettek, mikor a lány rászólt a férfira.

- Menjen hátra és aludjon, mert holnap magának kell vezetnie. – Patrick hátra mászott és

próbált kényelmesen elhelyezkedni az ülésen, ami nem volt könnyű, bár biztos volt benne,

hogy nem tud majd aludni. A lány úgy állította be a visszapillantó tükröt, hogy lássa a férfi

arcát. Álmos volt, de tudta, hogy most nem állhat meg, mert minél nagyobb előnyt szerez,

annál nagyobb biztonságban lesznek. Figyelte a férfit, ahogy hátul alszik. El kellett ismernie,

hogy jóképű, ez az alak, és mikor alszik, olyan aranyos, mint egy kisfiú, bár kisfiúnak igazán

nem mondható méretei vannak. Legalább 190 centiméter magas. A lány elmosolyodott, mert

eszébe jutott, hogy őt egy rosszul fejlett tinédzsernek titulálta. Igaz, hogy ő csak 156 centi

magas és a súlya nincs 50 kg, de ez eddig neki nem jelentett problémát. Már kisgyermekként

elkezdett küzdősportokkal foglalkozni, így mindig meg tudta védeni magát. Újra a férfit

nézte- igazi szívtipró- gondolta, és átfutott az agyán, az anyag amit Patrick Wymanról

olvasott, mielőtt elindult volna megvédeni. A személyi anyagában az állt, hogy egyetemet

végzett, de azóta, a gazdag aranyifjak életét éli, ami nagyrészt a női skalpok gyűjtéséből állt.

Azt is tudta, hogy a kisgyerekként maradt árva, és bentlakásos iskolákban élte a gyerekkorát.

Sajnálta, ezt az árva kisfiút, szerette volna megsimogatni a fejét. Már hajnalodott, mikor

Philadelphiába értek. A város még csendes volt. A lány úgy gondolta megállhatnak egy

kávéra. A bisztróban alig voltak. Kikérte a két kávét és a süteményt és kivitte a kocsiba.

Patrick az ajtócsapódásra ébredt. Mégis tudott aludni valamennyit.

- Hoztam kávét magának is. – nyújtotta a papírpoharat hátra, és közben szeretett volna

beletúrni a férfi kócos hajába.

- Kösz. – mondta a férfi rekedten és a lány süteményét nézte. Éhes volt. A lány elmosolyodott

és odadobta a férfinek a zacskót, amiben neki is hozott süteményt.

- Kiveszünk egy szobát valahol, ahol zuhanyozhatunk, aztán, ha kinyitottak az üzletek, nézünk

valami olyan ruhát magának, amiben biztos nem ismerhetik föl. – választ nem várt, csak

tényeket közölt, aztán lehajolt és két drót összeérintésével, már indította is a kocsit. A férfi

előre mászott és megkérdezte.

- Hol vagyunk most? –

- Philadelphiában. – válaszolt a lány.

- Akkor maga megállás nélkül, egész éjjel vezetett? – a lány csak bólintott, minek is válaszolt

volna, hiszen egyértelmű volt. A motel, ahol a szobát kivették, a város legrondább helye volt.

Patrick ezért már nem szólt. Tudta, hogy rá kell magát bíznia a lányra. A szobában egy nagy

ágy volt középen, és a falnál egy asztal és két szék. A benyílóban egy függönnyel elválasztva

zuhanyzó és wc. Patrick ment zuhanyozni elsőnek, és a végén undorodva vette a kezébe a

használtnak tűnő törölközőt, de mikor fölnézett, a lány állt előtte mosolyogva és egy lepedőt

nyújtott át neki.

- - Ez legalább tiszta, ezt használja. – mondta. Átvette tőle és észrevette, hogy bár a lány

bátran belépett a zuhanyzóba, de az ő meztelenségétől zavarba jött. Ő végre újra

visszanyerte az önbizalmát, amit előző nap teljesen szétrombolt az a tudat, hogy miatta

kerültek életveszélybe. Már a lány zuhanyozott, mikor gondolt egyet és kiosont a szobából.

Úgy gondolta meglepi. Mikor visszaért, a lány már felöltözve, az ablaknál állt, dühösen.

- Hol a csudában volt? – kérdezte, és közben fölfelé kellett néznie a magas férfira. – Teljesen

megőrült, hogy csak így rohangál egyedül az utcán? – Patrick örömmel lépett be, és úgy

gondolta, majd a lány is örül, ha nem kell menni vásárolni vele.

- Vásárolni voltam. Örüljön, hogy hagytam pihenni. – a férfi is dühös lett, hogy ez a nő már

megint kioktatja. Lerakta a csomagokat az ágyra és elkezdte kipakolni.

- Miből vette ezeket? Volt magánál pénz? – kérdezte a lány szigorúan.

- Ne csináljon már, úgy, mintha joga lenne faggatni! – szólt rá a férfi ingerülten. – Tudhatja,

hogy van pénzem. Nálam voltak a bankkártyáim. Nekem, nem kell ahhoz telefonfülkéket

kifosztanom, hogy pénzhez jussak. – a hangja gúnyos volt.

- Úristen! Hát ennyire hülye? Teljesen megőrült? Még soha nem volt dolgom, ilyen értelmi

fogyatékos milliomossal, de ha tudom, hogy ilyen nehéz felfogású, akkor nem vállalom. Nem

látott még egyetlen olyan filmet sem, amiben erről beszéltek? Azt akarja mondani, hogy

használta a hitelkártyáit? –

- Igen, és nem tűröm, hogy sértegessen. – Patrick is dühös volt.

- Pakoljon, maga csekély értelmű. Mennünk kell. – mondta a lány már halkabban. Fölkapta a

cuccát és már indult is.

- Menjen a fenébe, de én maradok. – kiáltott utána a férfi sértetten. A lány visszafordult és

fenyegetően állt meg előtte.

- Marad? Akik magát keresik, perceken belül itt lehetnek. Elmagyarázom. Van olyan applikáció,

ami a bankkártya aktivitást követi. Gondolom, hogy már látták, hogy hol használta és már azt

is tudják, hol van a közelben motel vagy szálloda és csak be kell kukkantaniuk mindegyikbe,

hogy ránk találjanak. Okoska, a megszerzett előnyünket a kukába dobta.- A férfi önbizalma

rögtön szertefoszlott. Fölkapta a csomagokat és elindult a lány után.

- Na, mutassa gyorsan miket vett. – mondta a lány meg enyhülten. A lány átvizsgálta a

ruhadarabokat, de mindet visszatette a csomagba, csak az alsónadrágokat dobta oda a

férfinak. – Ezt megtarthatja, de a többi túlságosan olyan, mint maga. Most olyannak kell

lenni, amire nem számítanak. – magyarázta. Az egyik csomagban borotválkozó szereket is

talált, rögtön rá is szólt a férfira. – Az lesz a legjobb, ha most egy ideig nem borotválkozik,

mert az üldözőink egy jólöltözött, frissen borotvált aranyifjút keresnek, de mi majd

megtréfáljuk őket. – a lány odalépett hozzá és megsimította az állát. – Remélem gyorsan nő a

borostája.- Patrick elkapta a kezét és megszorította.

- Ajánlom, hogy engem ne sértegessen. Érti? A maga dolga, hogy mit gondol rólam, de azt

tartsa meg magának és ne ordítozzon velem. – a lány meglepetten nézett rá, aztán halkan

mondta.

- Engedje el a kezem. – a férfi elengedte. Gyalog indultak el. A közeli kis utcában találtak is egy

használtruha kereskedést, ahol Martin nagy gonddal válogatta össze a férfinak a ruháit.

Patrick, úgy gondolta, hogy a lánynak nagy érzéke van ahhoz, hogy olyan darabokat

válasszon, ami neki biztosan nem tetszik. A férfi kezébe nyomott egy kopott, foltos farmert,

egy kockás inget, egy bőrdzsekit, ami szögekkel volt kiverve, de olyan kopott volt, hogy a

szögecsek tartották össze, és végül egy bokacsizmát, ami szintén szegecses volt. Patrick nem

nagy lelkesedéssel ment a fülkébe átöltözni. A nadrág olyan szűk volt, hogy, alig mert benne

mozogni. Mikor kilépett a fülkéből, a lány elégedetten nézett rá, aztán kiszámolta a pénzt a

pultra, és összecsomagolta a férfi levetett ruháit, egy hátizsákba. Már az utcán mentek, mikor

nem bírta tovább és megjegyezte.

- Mr. Wyman, ne legyen már olyan merev, szerintem, nagyon jól néz ki, a feneke, kifejezetten

szexis, ebben a nadrágban. – Patrick, elhúzta a száját és vigyázva lépkedett a lány mellett,

mert minden lépésnél attól félt, hogy szétreped rajta a nadrág. Nem szokott ehhez a szűk

viselethez. Martin elégedetten nézte, mert ez az öltözék, kihangsúlyozta a széles vállait és a

keskeny csípőjét. - Ha nem tudnám, milyen ember, még tetszene is. – gondolta a lány. A

motelbe már nem akartak visszamenni, de az utcán parkoló kocsit még el akarta hozni a lány.

Abba az utcába befordulva, ahol az autót hagyták, a lány két gyanús alakot vett észre a kocsi

körül ólálkodni. Ekkor váratlanul a férfi elé állt és fölcsimpaszkodott a nyakába, átölelte,

aztán szájon csókolta és hozzásimult. Patrick megütközve nézett rá, de ő odahajolt és súgta.

- Csókolj! – a lány rászorította a száját a férfiéra, és úgy fordította, hogy háttal legyen az

utcának. A férfi belefeledkezett a csókba, de ő elhúzódott és pici rést hagyott a szájuk között

és azt súgta.- Két alak nézegeti a kocsinkat. Csókolj még, amíg el nem mennek, aztán majd

jobb lesz, ha mi is eltűnünk innen. – Patrick, engedelmesen ölelte át a lányt és csókolta. A

nyelvét a lány szájába dugta és már teljesen belefeledkezett. Aztán amikor fölpillantott, ő is

látta a két alakot, ahogyan körbejárták az autót. Martin, húzta magával a férfit, aztán mikor

már nem láthatták őket, lerázta magáról a férfi kezét, és a parkoló kocsikat nézegetve

mondta.

- Kocsit kell szereznünk. – Patrick újra átölelte a lányt és behúzta egy kapualjba, ahol a falnak

döntötte, és odahajolt hozzá.

- Mi lenne, ha több törvénytelenséget nem követnénk el, és inkább vennénk egy kocsit? –

kérdezte a lányt, de a kívülálló azt láthatta, hogy apró csókokat ad a szájára minden szó után.

- Arra nem elég az apró, ami maradt, hogy kocsit vegyünk. – mondta a lány és még mindig a

férfi nyakát ölelte, de ő nem adott csókokat.

- Ez talán elég lesz. – mondta a férfi, és egy köteg 100 dollárost húzott elő a zsebéből, amit a

lány kezébe adott. Martin meglepetten nézte a nagy köteg pénzt.

- Honnan van ez a sok pénz? – kérdezte.

- Mikor vásárolni voltam, egy automatából kézpénzt is vettem ki. – a lány a zsebébe dugta a

köteg nagy részét, a többit visszaadta a férfinak és közömbösen azt mondta.

- Nagy baromság volt a hitelkártyát használni, de ha már megtette, a készpénz az jó ötlet volt.

– aztán megfogta a férfi karját és húzta magával. Még azt sem várta meg, hogy a férfi

kiélvezze, hogy végre megdicsérte. – Láttam itt a közelben egy használtautó telepet, ott körül

nézhetünk. – Patrik, átfogta a vállát és megfogadta, hogy majd megmutatja ő ennek a

nagyképű nőnek, hogy fog még neki könyörögni, egy csókjáért, a simogatásáért. –El fogom

csábítani. – döntötte el. Aztán finoman simogatni kezdte a lány nyakát. Martin érezte a

simogatást, de úgy tett, mint akit nem érdekel. Nem vett róla tudomást, látszólag, pedig

furcsa kis hullámok indultak el a tarkójától, a gyomrába, és le az ágyékába. Mire az

autókereskedésbe értek, olyan melege lett, hogy már azt hitte nem bírja tovább, mintha tűz

égett volna benne. Finoman lerázta magáról a férfi kezét és a kocsikat nézegette. Rövid

nézelődés után ki is választott egy ütött-kopott mikrobuszt, ami a férfi szerint be sem fog

indulni, de az eladónak sikerült harmadszorra elindítania. A lány, ezért rögtön még lealkudott

az árból. Patrick ült a volánnál, és míg ki nem értek a városból, végig azt magyarázta, hogy

igazán vehettek volna megbízhatóbb autót is, mert ez nem sokáig fogja bírni. A lány megúnta

a hőzöngést és elmagyarázta, bántó kifejezésekkel tarkítva, hogy most nem az unatkozó

milliomos csemete megy kirándulni, hanem azt a látszatot kell kelteniük, hogy a szakadt hippi

utazik a barátnőjével, és egy jobb kocsiban feltűnőek lennének. Pár mérföldre a várostól, egy

autós bisztrónál álltak meg enni. A lány, hatalmas adag dupla hamburgert, sült krumplit és

kétféle desszertet is evett. A férfi ámulva nézte, ahogy ebben a pici nőben eltűnik a rengeteg

étel. Martin föl sem nézett, amíg mindent meg nem evett. Patrick nem volt hozzászokva

ahhoz, hogy egy nő az ő társaságában ilyen jóízűen, és ilyen mennyiséget megeszik. A lány

mikor végzett az evéssel, fölnézett és meglepődve látta, hogy Patrick a szőke, nagymellű

pincérnővel szemezget. Patrick észrevette, hogy a dús keblű pincérnő igézően néz rá, és

mivel úgy érezte végre törleszt ennek a morcos kísérőjének, hát vette az adást és intett a

lánynak. Látta, hogy a lányra hatást gyakorolt, amit rögtön ki is akart használni, de ekkor már

Martin is közbelépett, dühösen megfogta a férfi karját és rángatta ki a szabadba, ahol

ordítozni kezdett vele.

- Mit képzel, maga beképzelt hím, ráérünk most arra, hogy flörtölgessen? Ha valaki érdeklődik

utánunk, ez a nő lesz az, aki emlékezni fog ránk. Vagy már ennyire nem bír magával? Mi a

csuda van abban a lányban, amitől ennyire begerjedt? – mondta volna még tovább, de a férfi

odahajolt hozzá és fojtott hangon válaszolt.

- Annak a lánynak a mellbősége nagyobb, mint a te magasságod, de ha úgy gondolod, te is

megadhatod, azt, amit tőle vártam, pénzt már úgyis előre kaptál tőlem. – ekkor a lány egy

hatalmasat behúzott neki, de nem olyan lányos pofon volt, hanem ököllel arcon vágta, igazi

jobb egyenest adott. A férfi a váratlan és hatalmas ütéstől megtántorodott, és a szája

sarkából vér folyt az állára. Patrick a csodálkozástól, még a dühét is elfelejtette, és láthatóan

a lány is lehiggadt, mert rögtön odalépett a férfihoz és egy zsebkendővel törölgetni kezdte a

vért a férfi arcáról.

- Ne provokáljon Mr. Wyman. Én csak a maga érdekében szóltam. Ne haragudjon, nem

akartam ilyen nagyot ütni, de földühített. – közben vizsgálgatta a férfi fölrepedt száját.

Patrick ellökte a kezét és duzzogva ült be a mikrobuszba. Martin is beült és várta, hogy

induljanak, de a férfi hiába próbálgatta a kisbusz nem indult. A motorból szánalmas

sistergésen kívül más hangot nem tudott kicsikarni.

- Ez azért van, mert negatívan áll hozzá. – mondta a lány és kiparancsolta a férfit a kormány

mögül, és ő is próbálkozott. Magában nincs meg a bizalom a kocsi iránt. – mondta még és

nagy levegőt vett mielőtt indított. Remélte, hogy az ő energiái segítenek a beindításban. A

férfi szemrehányóan nézett rá. A lány is elfordította a kulcsot, de ő már sistergést sem tudott

kicsikarni a kocsiból. Mikor már tizedszer próbálta, eredménytelenül, Patrick gúnyosan

megszólalt.

- Úgy látszik, hogy a hit és a bizalom, nem indítja be ezt a roncsot. Lásd már be, hogy nekem

volt igazam, és egy használhatóbb kocsit kellett volna választanunk. – A lány dühösen kiszállt

és hatalmasat rúgott a kocsi kerekébe, aztán a férfihoz fordult és már nyugodt hangon szólalt

meg.

- Azt hiszem, nincs más választásunk, autóstoppal kell tovább mennünk. – körülnézett a

parkolóban, és meglátta, hogy az egyik kamionba éppen fölszállt a sofőr, odaszaladt hozzá, és

már kezdte is. – Helló! Lerobbant a járgányunk, nem tudnál elvinni minket? – a férfi fiatal,

apró termetű, mosolygó szemű volt.

- Szívesen, ha ti is nyugat felé jöttök. – a lány ránézett Patrickra és úgy mondta.

- Az tökéletes lesz nekünk is ugye kedvesem? – kinyitotta előttük az ajtót a férfi. A lány előre

engedte Patrickot, és mikor az már fönt ült, ő is föllendült és az ölében landolt. Átfogta a

nyakát és helyezkedett kicsit. – Indulhatunk. – adta ki a parancsot. Patrick átölelte a lányt és

érezte, hogy elönti a forróság. Még ő akarta elcsábítani ezt a lányt, aki a formás kis fenekével

az ölében, ahogy mocorogni kezdett, rögtön fölébresztette a férfiasságát. A sofőr indított, és

mikor már az országúton mentek, beszélgetni kezdett.

- John Barry vagyok. Titeket hogy hívnak? – Patrick mosolyogva elhúzta a száját és úgy

mondta.

- Azt hiszem, nevetni fogsz, de engem Clyde-nak hívnak, és ő itt az ölemben Bonnie. – John

nevetett.

- Igen. Láttam azt a filmet, de remélem, rátok nem fognak lőni. –

- Sosem lehet tudni. – mondta Patrick nevetve, és ő is meglepődött, azon, hogy annyi gondja

mellett még nevetni tud. A lány a vállára hajtotta a fejét. Elálmosodott. – Aludj csak

kedvesem. – aztán Johnnak mondta.- Egész éjjel ő vezetett, nem is csoda, hogy álmos. –

- Jó éjszakát fiúk, én most tényleg aludni fogok, de ti nyugodtan beszélgessetek, engem nem

zavar. –

- Mióta vagytok együtt? – kérdezte John.

- Nem rég óta. – mondta a férfi.

- Láttam, amikor behúzott neked. – kuncogott a sofőr.

- Igaza volt. Hülye voltam. – mondta a férfi és megtapogatta a száját. A lány valószínűleg már

el is aludt, mert a férfi érezte, hogy már teljesen ránehezedik, a haja csiklandozta az arcát, és

a karja szorosan ölelte őt. Patrick érezte, hogy nem tud magán uralkodni, izgalomba jött a

lánytól. Érezte a feszes fenekét a péniszén, ami csak duzzadt, egyre jobban, és ezt már nem

tudta megállítani. Martin kellemes zenére ébredt, mocorogni kezdett, és rögtön érezte a férfi

izgalmát a feneke alatt, amitől nagyon zavarba jött. Látta, hogy már besötétedett, ennek

örült, mert így legalább Patrick nem látja, hogy mennyire elvörösödött. Meghallotta a férfi

hangját a fülénél.

- Fölébredtél? Nem sokat aludtál kedvesem. –

- Jó reggelt Bonnie! – köszönt rá John is.

- Hol vagyunk? – kérdezte Martin, hogy leplezze a zavarát, de nem engedte el Patrickot.

- Nemsokára elérünk egy nagy autós parkolót, én úgy gondoltam ott fogok éjszakázni. – Martin

megnézte az autós térképet és helyeselt.

- Ez nekünk is tökéletes. Van ott hely, ahol mi is aludhatunk? – kérdezte a lány.

- Igen. legtöbben a kocsijukban alszanak, de van ott egy közös hálóhely is, ahol zuhanyozni is

lehet. – Patricknak már fájt a kielégítetlenség, vágyott a lány testére. Amikor a közös

hálóhelyet meghallotta nem lett lelkes.

- Motel nincs? Jobb lenne kettesben egy szobában. – kérdezte.

- Sajnos itt nincs motel. Megértelek, hogy kettesben akarsz lenni a szerelmeddel. – értett vele

egyet John. A parkolóban rajtuk kívül, még nyolc hatalmas kamion állt. A kávézóban csak

férfiak ültek, és mikor ők beléptek, minden szem rájuk szegeződött. Martin, miután evett,

rögtön ment zuhanyozni, aztán a hálóterembe indult, de a folyosón, néhány már ott lévő

sofőr állta az útját, és rángatni kezdték. A lány kicsúszott a kezük közül és a parkolóra nyíló

ajtón kirohant, de látta, hogy a férfiak is utána eredtek. Tudta, hogy John és Patrick még a

kávézóban vannak, és nem számíthat a segítségükre, de ő mégis megpróbált a kávézó felé

szaladni. Patrick kinézett a nagy üvegablakon és a parkolóban meglátta a lányt futni, és

mögötte négy marcona férfi szaladt. Fölpattant és kirohant. Mikor John meglátta, hogy

Patrick miért szaladt ki, akkor ő is utána ment. Kint rögtön a férfiakra ordított.

- Mi a csudát csináltok fiúk? – azok négyen, megtorpantak és visszanéztek. Az egyik nagydarab

szőke fickó, dörgő hangon válaszolt.

- A stoppos lányokat mindig partiba dobjuk, ezt mindenki tudja. Gyertek, elkapjuk, és

beállhattok a sorba. – Patrick, szinte megmerevedett. Martin rákiáltott.

- Tűnj el innen, majd én megoldom. Ez az én ügyem. – mondta és rohant tovább. John

megpróbálta a négy férfit meggyőzni, és talán föltartani is, hogy a lány egérutat nyerjen, de

Martin már összeszedte magát, megállt és várta a támadást. A nagydarab szőke közeledett

elsőként, és a lány egy jól irányzott rúgással földre is terítette. Ezen a másik három, annyira

feldühödött, hogy egyszerre támadtak, és az egyik kezében kés is villant, amit a lány nem vett

észre. Amíg a két oldalt lévő támadót kiütötte, addig a harmadik, a késsel megszúrta a lányt.

A lány megcsúszott és térdre esett. Ekkorra a nagydarab, szőke is kezdett magához térni, és

közeledett újra a lány felé, de ezt már Patrick sem nézte tétlenül, a férfira rontott és kiütötte.

A lányhoz szaladt, aki a karját fogta, és fölkapta. Ekkor szólalt meg mögöttük John.

- Gyertek gyorsan, Bonnie és Clyde, eltűnünk innen. – John már indította is a kamion. Patrick

vitte a lányt, tolta föl az ülésre, de az megvárta, amíg ő elhelyezkedik, és megint az ölébe ült.

John rögtön tövig nyomta a gázt és elviharzottak. Patrick maga felé fordította a lány arcát.

- Megsebesültél. Hogy érzed magad? Bemegyünk a legközelebbi kórházba. – mondta

határozottan.

- Semmi komoly, csak egy karcolás. Nem kell kórház! – jelentette ki, aztán megsimogatta a férfi

arcát és szájon csókolta. A lánynak, nagyon jólesett Patrick aggódása.

- Köszönöm, hogy kimentettél onnan John! – mondta a sofőrnek a lány. A lány fölkapcsolta a

lámpát a térkép fölött és elmondta Johnnak, hogy ők a következő kisvárosnál kiszállnak.

Rákeresett és talált ott egy motelt. A sofőr sajnálta, hogy elválnak és megölelte

mindkettőjüket a búcsúzásnál.

- Clyde, azt hiszem, hogy egy ilyen lány mellett nem kell semmitől tartanod, mert nem csak

magát, téged is meg tud védeni. – Patrick már alig várta, hogy bezáródjon mögöttük a szoba

ajtaja, a pici motelben. Mikor megfordult, látta, hogy a lány ledobta a pulóverét, ami alatt

csak egy fehér testhezálló póló volt. A póló és a pulóver is véres volt.

- Gyere, lemosom. – húzta a lányt a fürdőszobába. Csak akkor nyugodott meg, mikor látta,

hogy a seb nem mély, csak felületi vágás. A portástól kaptak kötszert, amivel a férfi átkötötte

a lány karját. A lány egy szisszenés nélkül tűrte a fertőtlenítést és a kötözést. Mikor a férfi

készen volt, fölemelte a lány állát és a szemébe nézett.

- Féltettelek. – mondta halkan és odahajolt, hogy megcsókolja, de Martin elhúzódott, és csak

annyit mondott látszólag közömbösen.

- Aludjunk. Holnap nehéz napunk lesz. –aztán odament az ágyhoz és bebújt a takaró alá.

Patrick önbizalma, újra a sárba tiporva hevert. Martin alig tudott uralkodni magán, vonzotta

nagyon a férfi, főleg, mikor ilyen kedves volt, de tudta, hogy két különböző világban élnek,

nagyon különbözik az értékrendjük, és ha ez a hajsza befejeződik, mindenki megy a saját

világába vissza. A lány reggel mikor kinyitotta a szemét, a férfit az ágy melletti fotelben

találta, ott aludt. Halkan ment ki a fürdőszobába, és mikor visszajött, nem bírta ki és

megsimogatta védence borostás arcát. Patrick rögtön kinyitotta a szemét és a lány keze után

kapott, de már késő volt, mert az gyorsabb volt.

- Jól áll magának a borosta Mr. Wyman. – mondta a lány és mosolygott.

- Miss Martin, azt gondolom, nem sértem meg, ha fölajánlom, hogy tegeződjünk. Én a

barátaimnak Pat vagyok. – a lány elfogadta.

- Rendben Mr. Wyman, vagyis Patrick, igaza van, engem továbbra is hívjon csak Martinnak,

mindenki így hív. – a férfi nem hagyta annyiban.

- Nem árulod el a keresztnevedet? – bár emlékezett rá, hogy Ryder külön fölhívta a figyelmét,

hogy a lány nevét ne firtassa.

- Nem, és nem is akarom, hogy ezzel nyaggass. Martin vagyok és kész. – Patrick odalépett

hozzá és a keze közé vette az arcát, mire a lány megszólalt.

- Tudom, hogy most be kellene csuknom a szemem és átadni magam a csókjaidnak, de kedves

Wyman, vagyis Patrick, rá kellene már jönnöd, hogy én nem kerülök a gyűjteményedbe,

hiába töröd magad. Immunis vagyok rád. –

- Gyűlölsz? – kérdezte a férfi szomorúan.

- Nem! – válaszolt a lány. – A kis agyaddal föl kellene már fognod, hogy nem csak ez a két

véglet létezik, szeret vagy gyűlöl. Te közömbös vagy számomra. De most erre nincs időnk. Ha

mindenen túl leszünk, majd csapatostól jönnek a lányok, akiknek kellően nagy lesz a

mellbőségük, és rövid az eszük, és minden csábítási trükködnek bedőlnek. De még pár napig

ki fogod bírni nélkülük? – A hangja gúnyos volt, és ezzel a vonzalmát is próbálta leplezni, mert

egyre jobban tetszett neki a férfi. A városka egyetlen ruházati üzletében vásároltak tiszta

fehérneműket, és Martinnak új pulóvert és pólókat. Aztán gyalog indultak el egy úton,

hegynek fölfelé, ami pár kilométer múlva véget ért, és egy növényekkel benőtt, alig látható

ösvényen haladtak tovább.

- Hová megyünk? – nézett föl az előttük magasodó hegyre aggódva a férfi.

- Eagle Westbe, Sasfészeknek hívják a helyet. –

- Sasfészek? Milyen hely az? – kérdezte.

- Majd meglátod. Ha elfáradtál, pihenhetünk.- de a férfi nem akart gyengének mutatkozni, a

sérülten is jobb fizikumú lány előtt. Még egy órát gyalogoltak, mikor a férfi meglátta a házat,

ami úgy nézett ki, mintha a levegőben lógna a szikla fölött. A kilátás gyönyörű volt, és a ház,

bár messziről kicsinek látszott, de odaérve, nagyon kellemes helynek bizonyult.

- Ez tényleg egy igazi sasfészek. – mondta a férfi és leheveredett a teraszon egy kényelmes

fotelba. – Csodálatos. – nézett körül. – A tiéd ez a ház? – kérdezte a lányt.

- Egy barátomé. Kicsit szűken leszünk, mert ez egy igazi egyszemélyes remetelak, de pár napot

ki fogunk bírni.- a férfi nem bírta tovább és megkérdezte.

- Mit mondott Ryder? – mert látta, hogy a lány, még indulás előtt telefonon beszélt a

főnökével.

- Azt mondta, hogy még nem mehetünk vissza. Na és te Wyman, kivel beszéltél? –

- Joe Thomsonnal. – mondta a férfi, és nem értette, hogy miért hívja őt még mindig

Wymannak.

- Megmondtad neki, hogy hol vagyunk? –

- Nem mondhattam, mert nem tudtam, hogy hová fogunk jönni. – a lány nem hagyta békén,

tovább faggatta.

- De azt megmondtad, hogy honnan hívod? – a férfi ideges volt, mert attól tartott, hogy a lány

azt mondja, hogy megint hibázott.

- Martin, ne nyaggass, tudod, hogy Joe-ban megbízhatunk, hiszen ő volt, az aki elindította a

vizsgálatot. –

- Válaszolj Wyman, megmondtad, hogy honnan hívod? –

- Igen, de… - a lány félbeszakította.

- Wyman! Ülj le és gondolkozz! Első nap, mikor a Yorkshirre motelből, olyan idiótán

telefonáltál, kiket is hívtál föl, és kiknek is mondtad el, hogy hol vagy? – A férfi dühösen

fordult el a lánytól.

- A te főnöködet is fölhívtam kislány! – vetette oda. – Annyira bízol benne? –

- Neki is megmondtad, hogy hol vagyunk? – Patrick megakadt. Már nem tudott visszavágni. Kit

is véd ő? Hiszen tényleg a motelből Joe-t és az inasát hívta, akiknek el is mondta, hol van.

Ryder nem is kérdezte hol vannak.

- Timet, az inasomat hívtam, és neki megmondtam, hol vagyok. – mondta halkan a lánynak.

- Na és Joe Thomsont is hívtad? –

- Igen. Hívtam, és tudni akarta, hogy hol vagyunk. Megmondtam neki, de hidd el, hogy ő a mi

oldalunkon áll. Talán Tim árulhatott el? – próbálta összerakni a mozaikokat. A lány

odaguggolt elé és a kezét is megfogta, úgy magyarázott neki.

- Patrick, meg kell értened, hogy nem mindenki barát, aki annak mondja magát. A lakásodat és

a telefonjaidat lehallgattuk, az inasod nem szólt senkinek. Rydernek meg se te, se én nem

mondtuk el, hogy hol vagyunk. – a férfi a lány szemébe nézett aggódóan.

- Martin, akkor most ezzel azt akarod mondani, hogy most én megint rosszat tettem, azzal,

hogy elmondtam Joe-nak, hogy hol vagyunk? – a lány érezte a férfi kétségbeesését, de aztán

megesett rajta a szíve és megnyugtatta.

- Azt hiszem, most segítettél, önkéntelenül is, mert ha idejönnek és megtalálnak minket, akkor

tudjuk, hogy csak Joe lehet az áruló, és elkaptuk. Na és a maffia embereit is elkaphatjuk,

akikkel a kapcsolatot tartja. Már pár napja figyelik, az embereink Joe barátodat és rögzítik a

telefonbeszélgetéseit. Erről a házról nem sokan tudnak, és a csapatunk már ott várja őket a

városkában, ha ott megjelennek, akkor el lesznek kapva. Mi meg itt ülünk nyugodtan és

várjuk, hogy tiszta legyen a levegő. – Patrick elgondolkodva ült.

- Nem értem, mert amikre rájöttem, azokat csak Joe-nak mondtam el, akkor miért indított

vizsgálatot? Miért nem nyírtak ki akkor rögtön? – A lány megsajnálta és a kezét fogva

mondta.

- Azért, mert téged, akkor már hetek óta megfigyelés alatt tartottunk, és ezt a barátod is tudta.

– a férfi elcsodálkozott.

- Engem? Megfigyeltetek? – Patrick elvörösödött. – Te is megfigyeltél? – a lány nevetett.

- Igen. Én a házadban elhelyezett mikrofonokat figyeltem. –Patrick, végig gondolta az elmúlt

heteket, és most már nem csodálkozott, azon, ahogyan a lány viselkedett vele. Hallhatta,

hogy hány nővel volt együtt, és azt is hallhatta, hogy reggel hogyan nyilatkozott róluk, az

inasának, főleg, ha nem akarta, hogy máskor a nőt beengedje.

- Ez övön aluli ütés volt. – mondta halkan, és lehajtott fejjel ült. Úgy érezte, hogy most már

hiába is próbálná megmagyarázni a lánynak, hogy most mást érez, hogy ez most igazi érzés,

és nem ér véget a kapcsolat a szeretkezés utáni reggelen. Amikor látta a lányt a kamion

parkolóban, hogy megtámadják, akkor jött rá, hogy ez nem csak testi vágy. Félti a lányt, meg

szeretné óvni, mindentől, és mindenkitől. Ez furcsa volt az ő helyzetében, hiszen a lány

mentette ki őt a szorult helyzetekből. Amikor ránézett a lány a hatalmas barna szemeivel,

csak annyit tudott mondani.

- Bambi. – mert az a védtelen őzgida jutott eszébe. A lány eddig sajnálta és föl akarta vidítani,

de ebben a pillanatban megdermedt és fölállt, dühösen nézett a férfira.

- Ki mondta el? – a férfi nem értette a lány dühét. Nem értette, hogy miről van szó.

- Annyira ártatlan és gyönyörű a szemed, mint egy kis őzikének, arról jutott eszembe a Bambi.

– magyarázkodott a férfi, de még mindig nem tudta, hogy a lány miért mérges. A lány azt

gondolta, hogy a csapatból a fiúk próbálják megtréfálni, és elárulták a férfinek a nevét, de

aztán belegondolt, hogy Patrick senkivel sem beszélt. Odament a lejátszóhoz és zenét rakott

be. Placido Domingó előadásában a Tosca című operából Cavaradossi áriáját tette be, ez volt

a kedvence. Igaz, ez Cavaradossi búcsúja az élettől, de úgy gondolta, jót fog tenni a zene a

lelküknek. Leült a földre, a szőnyegre, háttal a férfinak. A zene betöltötte a nappalit, és szinte

villámként sújtott le a férfira. A hangulata így sem volt valami fényes, és most még ez a

fájdalmas zene is letaglózta. Látta, hogy a lány csak a zenére figyel, és halkan fölállt és kiment

a házból. Az erdőben nem is figyelte az utat, csak úgy találomra indult el, de néhány lépés

után egy kemény tárgyat érzett a hátába fúródni, és egy suttogó, mély férfihangot hallott.

- Hová szöksz madárkám? – Patrick dermedten állt és az járt a fejében, hogy csak nehogy

Martint is bántsák. Lassan fordult meg és egy nagydarab, magas, kisportolt, szőke férfival

nézett farkasszemet. – Föl a kezeidet a magasba fiacskám, aztán énekelj! Hol vannak a

barátaid? – Patrick, tudta, hogy nincs más választása, mint a hirtelen, váratlan támadás. A

kezét fölemelte, mint aki engedelmeskedik, aztán a lábát föllendítve, kirúgta a pisztolyt az

izompacsirta kezéből. A férfi elesett és fölordított, de mozdulni sem tudott, mert Patrick

teljes súlyával rajta feküdt és erősen fogta. Az ordítást Martin is meghallotta és rohant ki a

házból, de a látvány, ami elé tárult, szinte földhöz szögezte.

- Wyman, mi a csudát csinálsz? – Patrick fölnézett, és erőlködve szorította le a férfit, úgy

mondta.

- Majdnem elkapott, ez a szemét! – a férfi elgyötört képpel fordította a fejét a lány felé és

könyörögve mondta.

- Kölyök! Gyere segíts, mert ez az őrült, még eltöri a karomat. – a lány nevetett, és a

nevetéstől szólni sem tudott, de aztán összeszedte magát és odaszólt Patricknak.

- Wyman, bemutatom neked Bob Smallt, ő azzal van megbízva, hogy figyelje a ház környékét,

hogy nehogy váratlan látogatóink jöjjenek. – Patrick elengedte a férfit, és csodálkozva

kérdezte a lánytól.

- De hát, ha a ti emberetek, akkor miért fogott rám pisztolyt? – a Bob nevű férfi fölállt és

közben a ruháit tisztogatta.

- Tényleg Bob! Miért is fogtál rá pisztolyt? – vette föl a 38-ast a lány és a töltényeket

ellenőrizte.

- Ki a fene gondolta, hogy ez a szakadt borostás fickó az erdőben ugyanaz, mint akit figyeltünk,

és mindig olyan volt, mint akit skatulyából húztak ki. Elnézést Mr. Wyman. – mondta a

férfinak, aztán még a lányhoz fordult –Kölyök, ugye ezt nem meséled el a fiúknak. - Martin,

azért azt is megjegyezte.

- Na és legyőzött. Alul maradtál Bob. Na, jó, ezt megtartom magamnak, de ha még egyszer

meghallom a Bambit valakitől, akkor azt megölöm, esküszöm. – A férfi elindult az erdő felé.

Martin odament Patrickhoz és belekarolt. – Gyere Wyman, menjünk vissza a házba. – aztán

oldalba bökte. – Fejlődtél, leteperted az egyik emberünket. – A nappaliban aztán a férfi

megkérdezte.

- Kölyök vagy Bambi? Kedves név mindkettő. Amikor rám nézel, nekem mindig a Bambi jut

eszembe rólad. – a lány elvörösödött.

- Ezek a nagy behemótok hívnak Kölyöknek, mert a Bambit, ha meghallom gyilkolni van

kedvem. Tudják, hogy bosszant, és mégis kifecsegik. – Ezután Martin, vagyis Bambi

kisasszonyt halkan kérdezte a férfi.

- Hívjalak Kölyöknek? – a lány nem válaszolt.

- Van itt kötszer, kérlek, kösd át a karomat. – mondta és már vetette is le a pulóverét, de a férfi

ámulva nézte a melleit, mert nem volt alatta semmit, csak egy pisztoly lógott a hóna alatt egy

bőrtokban. A férfi odalépett és vigyázva vette le az átvérzett kötést, aztán letisztította a

sebet, és tiszta kötést tett rá, aztán elérzékenyülve kérdezte.

- Nem fáj? – a lány határozottan válaszolt.

- Én bírom a fájdalmat. – Patrick nézte az előtte álló pici lányt, aki olyan erős, és mégis abból

áll az élete, hogy bizonyít. A kezével végig simította az arcát, aztán odahajolt és megcsókolta.

Alig ért hozzá, inkább csak azt akarta kipróbálni, hogy a lány mennyire áll ellen. Martin nem

mozdult.

- Tudom, kicsi Bambi, hogy te nagyon erős vagy, de én mégis dédelgetni, óvni, védeni

szeretnélek. – a lány átkarolta a férfi nyakát és a füléhez hajolva suttogta.

- Patrick, én az utóbbi egy hónapban, az összes viszonyodat végig hallgattam, de egyik lánynak

sem mondtál ilyen szépet. Mire véljem ezt a különleges bánásmódot? – A férfi lefejtette a

lány kezét a nyakából.

- Én most nem vicceltem. – mondta, aztán odaadta a lánynak a pulóverét és bement a

fürdőszobába. A férfi annyira szerette volna megfogni, megérinteni a lány apró kis

halmocskáit, amik olyan aranyosak voltak, és mikor kötözte a sebet, álltak a mellbimbói,

olyan hegyesen, hogy alig tudta megállni, hogy ne vegye őket a szájába. A lány utánament és

végig simította a vállát.

- Én sem viccelek. Szeretném megtapasztalni azt, amit azok a lányok. – mondta és a férfival

szemben állt és várta a csókot. – de a férfi csak fájdalmasan nézett rá, aztán fölemelte a kezét

és az apró finom kis mellekre helyezte. Lassan, finoman kezdte el simogatni, aztán odahajolt

és a szájába vette a bimbókat. A lány nagyot sóhajtott. Ekkor a férfi fölemelte a fejét és a

száját csókolta. Kid, boldogan viszonozta a csókját. A férfi a nyelvével a nyelvét kereste,

kergette, játszott vele, majd annyira belemelegedett, hogy már nem tudott megállni és

fölkapta a lányt és vitte a hálóban az ágyra. Aztán a férfi hirtelen megállt.

- Ugye most senki sem hallgatja, hogy mit csinálunk? – a lány kibontakozott a férfi karjából, és

fölült.

- Nem hallják, de bármikor jöhet valaki. Le kell állnunk. – mondta és már öltözött is. – Azt

hiszem, valami békésebb elfoglaltságot kell keresnünk. – és már felöltözve állt meg a férfi

előtt.

- Az nehéz lesz. – mondta a férfi és leült a kanapéra, a lányt odahúzta magához és benyúlt a

pulóverje alá, ahol az apró melleket simogatta.- Soha életemben nem láttam ennél szebb

melleket. – súgta a lány fülébe. – Mesélj nekem a nevedről. – kérte.

- Apám nevezett el, és abba bele sem gondolt, hogy milyen életem lesz, ha egy őzike nevét

kapom. – panaszolta a lány.

- Megértem apádat, mert amikor rám néztél, nekem is rögtön ez jutott eszembe. Gondolom,

mikor megszülettél és ránéztél, akkor rögtön tudta, hogy ez lesz a neved. Drága Bambi! –

- Évek óta, aki ki merte mondani a nevem, azt megvertem. – mondta a lány. Patrick nevetett és

csókokkal halmozta el a lányt. Ekkor arra lett figyelmes, hogy a lány, már nem az a

doromboló kiscica, hanem valamire feszülten figyel. Lassan, óvatosan levette a csizmáját és

macskaléptekkel, zokniban indult az ajtóhoz, pisztollyal a kezében. A férfi dermedten figyelte,

és nem mert mozdulni. A lány az ajtó mögé állt és a résen keresztül nézett ki, aztán Patrick

szinte alig tudta követni, hogy mi történt. A lány kirúgta az ajtót, aztán egy vetődéssel már

kinn is volt a teraszon és ráfogta a fegyverét valakire. Sajnos a lány háta mögött is megjelent

egy alak és az is fegyvert tartott a lányra.

- Végre megismerhetem a híres Bambit. – mondta a malacképű férfi, aki a lány mögött állt. –

Dobd el azt a játékszert kislány! – A lány ledobta a pisztolyát és közben próbálta fölmérni a

helyzetet, hogy honnan várhat segítséget. Ekkor Patrick szólt ki a szobából.

- Nyugi fiúk! Nektek úgysem a lány kell, hanem én, engedjétek el, kijövök és megadom magam.

– kilépett a teraszra, de közben meglökte a lányt, és odaszólt neki.

- Tűnj el innen! – a lány úgy csinált, mint aki elesett, és közben fölkapta a ledobott fegyverét,

és abban a pillanatban már lőtt is, és a malacképűnek egy luk tátongott a homlokán. A másik

is lőtt, de ekkor már a fák közül is lövések hangzottak, és a lány Patrickra vetette magát,

lesodort őt a földre, mert a férfi megbabonázottan állt a golyózáporban és a lányt nézte.

Mikor végre csend lett, a lány szólalt meg elsőnek.

- Jól vagy Patrick? – de a férfi nem felelt, mozdulatlanul feküdt alatta. Martin rémülten ült föl

és a férfit is rángatni kezdte. – Hé! Wyman, te puhány nőcsábász, a fene vinné el a

hősködésedet! Ne merészelj nekem meghalni! – Elsírta magát és lázasan kereste a férfin a

sebeket, de nem talált semmit. Ekkor már a többiek is odaértek és erős férfikezek fogták meg

és állították föl.

- Minden rendben Kölyök! A főnök azt üzeni, hogy ha él a pasas, akkor megkapod az egy

hónapos szabadságot. – a lány fölnézett Bob Smallra, aki csak most vette észre, hogy a lány

sírt. A férfi fölvette a lányt és bevitte a házba. Magához szorította és úgy nyugtatta.

- Nyugodj meg Kölyök. Már vége van, és te megint nagyszerű voltál. – közben Patrickot is

fölsegítették, és ő is bement a lány után a házba. A férfi mikor látta, hogy a lány rendben van,

nagyon megkönnyebbült. Állt ott és nézte a síró lányt.

- Mondjátok már, jól van? – kérdezte, aztán meglátta a férfit és odament hozzá, és dühösen

ütötte a mellkasát. – Miért nem mozdultál? Annyira féltem, hogy bajod esett! Jól vagy? –

vizsgálgatta. Ekkor egy telefonáló férfi lépett oda Patrickhoz.

- Joe Thomsont és az alvilági barátait is elkapták. Indulhatunk uram. Helikopter jött önért.-

- Martin jól van? – kérdezte, mert a lányt elsodorták mellőle, már nem is látta a hatalmas

testőröktől. A fiatal férfi elmosolyodott.

- Igen jól van. –

- Láthatnám? – kérte. A férfi félretolta a kollegáit, és odalépett a lányhoz.

- Beszélni akar veled Mr. Wyman. – a férfiak elhallgattak és őket nézték, ahogy ott állnak és

egymás felé léptek.

- Elnézést, csak tudni akartam, hogy minden rendben van veled? – kérdezte Patrick a lánytól. A

lány mérgesen nézett rá.

- Szemét voltál, hogy nem mozdultál, annyira féltem, hogy bajod esett! – mondta, aztán

elindult és a férfit is húzta magával. – Menjünk, mert Ryder vár minket, és látnom kell az

arcát, mikor közlöm vele, hogy egy hónapos szabadságra megyek, és a házát szétlőttük. – a

fiúk nevettek. Beszálltak a helikopterbe, aztán már mindig voltak körülöttük, nem tudtak

beszélni. Patrick mikor végzett Ryderrel, odaszólt a lánynak.

- Hazavihetlek? – a lány elköszönt a főnökétől.

- Igen. Ja és tartozom neked. – mondta és előhúzta a megmaradt pénz és a férfi kezébe adta.

Beszálltak a liftbe, és mikor becsukódott az ajtó a férfi rögtön átölelte a lányt, de az

elhúzódott.

- Kicsi Bambim, miért játszol velem? – a lány odahajolt hozzá és súgva mondta.

- Nem szeretem, ha figyelnek. – aztán a kamerákra mutatott.

- Akkor menjünk hozzám, ott kettesben lehetünk. – kérte a férfi.

- Nem. – mondta szigorúan a lány. - Menjünk szállodába.- a férfi csodálkozva nézett rá. – A

házad is be van kamerázva. Nem szeretném, ha a magánéletem a fiúk szeme előtt zajlana. –

súgta. A férfi megértette és a sofőrnek azt mondta, hogy a Hiltonba menjenek. A kopott

ruhájukban kis feltűnést keltettek, de a férfi átnyújtott egy bankjegyet a recepciósnak és az,

ezután megenyhült. A szobába lépve a férfi megállt az ajtóban és kérdőn nézett a lányra.

- Most már egyedül vagyunk? – a lány odalépett elé és úgy mondta.

- Igen egyedül. – és csak állt a férfi előtt. Patrick, ott állt előtte és a kezei közé vette az arcát.

- Azt terveztem, hogy várni fogok, téged nem támadlak le, de képtelen vagyok várni, annyira

kívánlak. – suttogta és már csókolta is a lányt, és közben fölemelte és az ágy felé haladt. A

lány a nyakát ölelte át és a hajába túrt.

- Nehogy most legyél erkölcsös Wyman! – mondta a lány és húzta maga mellé a férfit az ágyra.

– aztán elszabadultak az érzelmeik. Tépték, húzták le egymásról a ruhát, csókolták,

simogatták egymást. Mikor a férfi hatalmas férfiassága előkerült, a lány ijedten nézett föl.

- Ne félj. – kérte a férfi, mert látta a lány riadalmát. Megfogta a lány kezét és ráhelyezte a

dorongjára, ami az érintéstől megmozdult és még nagyobbra nőtt. A lány gyengéden

simogatni kezdte, amitől a férfi majd megőrült, és rászorította a lány kezét, hogy erősebben

markolja meg. Ekkor a lány már bátrabban fogta és húzogatta, aztán odahajolt és a makkját a

szájába vette. Patrick fölordított a kéjtől. Feküdt ott kiterülve, és ez a filigrán lány olyan

érzéseket hozott ki belőle, amit még soha nem érzett, pedig már sok nagyon gyakorlott

szeretője volt. Nem volt különleges, amit a lány csinált, de ő minden érintésétől megvadult. A

lány a mellbimbóit a szájába vette és szívogatta, aztán haladt lefelé és a köldökét, hasát

csókolta, aztán a combja belső oldalát, de akkor már nem bírta, mert szinte kínzásnak érezte

a lány kényeztetését és csak arra vágyott, hogy benne lehessen, elmerülhessen a lányban.

Ekkor lefektette Martint az ágyra és ő kezdte el a kényeztetését, simogatta, csókolgatta,

végig a testét, a melleit, amit annyira szeretett, aztán szétnyitotta a lábait és közé feküdt,

először csak simogatta, majd nekiállt hatalmas nyelvcsapásokkal kényeztetni, aztán egyre

többször nyomta a nyelvét a hüvelyébe, és ekkor már a lány is kéjes hangokat adott ki.

Patrick úgy érezte már készen áll a befogadására, mert már mikor bedugta az ujját érezte

mennyire lucskos, fölizgult állapotban van. Fölé térdelt és odaillesztette a hatalmas hímtagját

a nyíláshoz, de nem nyomakodott még befelé, csak dörzsölte, izgatta. A lány volt az, aki ezt

megelégelte és szinte fölnyársalta magát, rányomakodott a férfi péniszére. Patrick hatalmas

sóhajokkal jutalmazta a lányt és szenvedélyesen csókolta, majd lassan mozogni kezdett, de a

lány már annyira föl volt izgulva, hogy ő nem akart lassú mozgást, ő gyorsított és ő adta meg

a ritmust. Most már a férfi sem finomkodott, tövig nyomta a dorongját a lányban, aki

fölkiáltott.

- Igen! – a férfi ezt is biztatásnak vette és egyre gyorsabb tempóban pumpálta a lányt. Patrick

érezte, hogy mennyire szűk a lány és teljesen rá feszült, ami olyan jó érzés volt neki, hogy

már félő volt, hogy fölrobban, de ekkor a lány hüvelye lüktetve szorította és ezt már ő sem

bírta és tövig nyomva, pulzálva ontotta belé a spermáját és ő is kiáltott.

- Igen! – aztán elernyedve feküdt a lányon, aki halkan szólalt meg.

- Agyon fogsz nyomni, már alig kapok levegőt. – ekkor lehengeredett, de nem engedte el,

szorította a lányt.

- Örökké így szeretnék maradni! Eddig még soha nem éreztem ilyet. Csodás volt veled, minden

pillanat. – közben csókolgatta a lányt.

- Egy hónap szabadságot kaptam, ha addig bírod, akkor minden rendben. Utána majd

nyilatkozhatsz, hogy mit szeretnél. – a férfi kissé sértetten válaszolt.

- Én itt érzésekről, szerelemről beszélek, te meg csak a testemet akarod? – a lány nevetett és

megcsiklandozta a férfit. –Kegyelmezz! – könyörgött egy idő után Patrick kacagva.

- Nincs kegyelem, mert többször is kimondtad a nevemet! – mondta a lány is nevetve, és

tovább csiklandozta, amitől a férfi újra fölizgult. Ekkor Patrick újra fölkiáltott.

- Bambi! – és a lány, mint aki meg akarja büntetni, megmarkolta a dorongját és odairányította

a puncijához és már nyomakodott is rá.

- Eddig még soha életemben nem volt dolgom olyan lánnyal, aki átvette az irányítást. De ez

annyira csodálatos! Imádlak Bambikám! – mondta.

- Ne beszélj! Mozogj! – adta ki az utasítást a lány, és a férfi szorgalmasan teljesítette is a

feladatát és boldog mosollyal rohantak az újabb csúcsok felé.